A mélypont és az önmagamért tett lépés
2022 volt az az év, amikor életem mélypontjára értem, és bár ez fájdalmas tapasztalat volt, mégis elindított egy olyan változást, amely máig formálja az életemet. A legnagyobb felismerésem az volt, hogy az addigi életcéljaim, mint a párkapcsolat, a munka, a saját otthon megszerzése és a családalapítás, mind-mind fontosak voltak, de végső soron nem magamért tettem őket. Mindez a külső elvárásoknak való megfelelés, a másoknak való megfelelés jegyében történt, miközben egyre inkább háttérbe szorultam én magam. Ezeket felismerni fájdalmas dolog, hisz amikor küzdünk valami célért: saját otthon, saját autó, férj/feleség, párkapcsolat, gyerek akkor azt hisszük hogy az az életünk értelme és majd az meghozza a boldogságot az életünkbe. Aztán jön egy válság amikor rá döbbenünk dolgokra, hogy mennyi hiány van az életünkbe amit valamilyen káros szenvedéllyel töltünk be: ki a túlevéssel - ahogy én is tettem, nekem ez a függőségem - ki az alkohollal, dohányzással, drogokkal, szerencsejátékkal és a végtelenségig lehetne sorolni a listát.
A legfájdalmasabb felismerés az volt, hogy a kényszeres evés teljesen elhatalmasodott rajtam. A mindennapi stressz és a külső nyomás miatt kényelmetlenül éreztem magam, és az evés lett az egyetlen dolog, ami nyújtott egyfajta menekülést, rövid távú, azonnali megnyugvást. Így kerültem oda, hogy több mint 60 kg súlyfelesleggel álltam a mérlegen 140 kg fölött.
Ez a helyzet olyan ébredést hozott, amely elindította a belső változást. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért nem figyeltem oda magamra eddig? Miért nem tettem meg azokat a lépéseket, amelyek saját magam egészségéért, boldogságáért és jövőjéért lettek volna fontosak? Miért tettem ezt egyáltalán magammal? Hogy nem vettem észre hogy önpusztító életet élek? Mi segíthet most, hogy végre elinduljak egy másik irányba?
Az elindulás nem volt könnyű, és számos nehézséggel kellett szembenéznem. Az egyik legnagyobb kihívásom az volt, hogy megtaláljam azokat a módszereket, amelyek valóban segítenek, és nem csupán átmeneti eredményeket hoznak.
Mi nem vált be?
1. Az étkezések teljes kiiktatása: Eleinte próbáltam elkerülni bizonyos ételeket teljesen, mint például a kenyeret vagy a cukros dolgokat. De sokszor ez a megközelítés azt eredményezte, hogy egy-egy ilyen étel után túlettem magam belőlük, ami egyenes úton vezetett a kudarcokhoz. Rájöttem, hogy nem az a cél, hogy teljesen elzárkózzak bizonyos étkezésektől, hanem inkább arra kell koncentrálnom, hogy kontrolláljam őket.
2. Önsanyargató diéták: A különféle diéták követése sem hozta meg a kívánt eredményeket. Az ilyen diéták gyors fogyást ígértek, de a hosszú távú hatásuk az volt, hogy amint abbahagytam őket, minden visszajött, és a legtöbb esetben még többet is híztam.
3. Fogyasztó szerek: Itt az oldalamon amiről írok, hogy támogatják a fogyást vagy éppen zsírégető hatásuk van, azoktól ne várjunk mást és lássuk őket annak amik: emésztést támogató ételek vagy étrendkiegészítők. Lefogyni ezektől nem fog senki. Ellenben jótékonyan hatnak az emésztésre így segíthetik a fogyásod de főként az egészségmegőrző szerepük amik miatt írok ezekről is és arról, hogy miként tudnak neked segíteni abban, hogy a túlevésre való késztetésed csökkenjen, vagy hogyan támogatják a lelki egészségedet. Nem fog egyiktől sem elmúlni az evés utáni vágy, neked kell fejben eldönteni és tenni magadért, hogy hogyan akarsz a továbbiakban élni. Arra nem tudjuk magunkat beprogramozni, hogy hogyan ne gondoljunk az evésre, vagy hogyan ne akarjuk túl enni magunkat, minél többet foglalkozunk azzal, hogy "hogyan ne" csináljuk, annál több evéssel kapcsolatos gondolatunk lesz.
Önhitegetés: ez a "tipikus" én nem is eszem olyan túl sokat, és amúgy is vannak problémáim így kényelmes volt mögé bújni, hogy nehezebben fogyok mert pajzsmirigy alulműködésem van vagy mert ilyen vagy olyan bajom van. Közel 10 évig szedtem a pajzsmirigy alulműködésre hormont, tény, hogy az átlagosnál lassabb volt az anyagcserém, de az is tény, hogy a fogyás óta nem szedek egyáltalán gyógyszert és jók a vérképeim. Lehet fogyni olyan betegségek mellett is amik alapból elhízást okoznak, és fenn is lehet tartani azt az állapotot, sőt akár - orvosi engedéllyel - idővel lehet, hogy el is tudod hagyni a korábban állandó jelleggel szedett gyógyszereidet.
Halogatás: ez a "majd holnaptól" esete, meg "csak ma még most bűnözök egy kicsit". Nem, nem fog működni. Ha van egy őszinte belátásod akkor nem is gondolsz már ilyesmire, ha nincs belátásod az iránt hogy étkezési zavarod van - márpedig ha túlsúlyos vagy akkor az van - akkor nem fogod tudni át látni a helyzeted. Ha tudatosan és tisztán látsz akkor az étkezésben nincs olyan, hogy bűnözés. Vagy oda figyelek arra amit eszek és ha annyira nagyon akarok megenni 1 szelet tortát akkor fogom és bele számolom a napi kalória keretembe, vagy mozgok többet aznap hogy kompenzáljam vagy lemondok róla és eszek olyasmiket ami után nem borul meg a vércukor szintem és ami után nem leszek a cukor ingadozás miatt ingerült és túlevésre hajlamos.
Mi vált be?
1. Fehérjebevitel: Az első fontos lépés az volt, hogy odafigyeltem a fehérje bevitelére. A célom az lett, hogy minden nap annyi fehérjét vigyek be, amennyi a testsúlyomhoz illik. Például, ha 120 kg voltam, akkor 120 g fehérjét fogyasztottam naponta. Ehhez egy ingyenes applikációval követtem a kalória- és tápanyagbevitelt, hogy pontosan nyomon követhessem, hogy mikor és mennyi fehérjét ettem. Ezt jelenleg is igyekszem tartani úgy is, hogy most 80-20% arányban vegán - vegyes étrendet folytatok. Kicsit nagyobb odafigyelést igényel, de teljes működőképes tud lenni vegetáriánus/vegán verzióban is.
2. Szénhidrátbevitel csökkentése: Emellett igyekeztem a szénhidrátbevitelt is kontrollálni, napi 180 g körüli szintre. A legfontosabb, hogy lassan felszívódó szénhidrátokat választottam, mint például a teljes kiőrlésű gabonák, és próbáltam kerülni a finomított cukrokat. Ha mégis ettem cukros ételt, akkor nem hagytam, hogy ez megzavarja az egész napomat. Nem hagytam, hogy egyetlen falat megállítson, hanem tudtam, hogy továbbra is elérhetem a céljaimat, akkor is ha egy napon hibáztam vagy nem úgy ettem ahogy kellett volna. És tudtam, hogy akár még aznap helyre hozhatom azzal, hogy kihagyom a vacsorát vagy mozgok valamit. Ez nagyon fontos hogy ne ragaszkodj bigottan 1-1 elképzeléshez, mert ha ezt teszed akkor az által, hogy megszeged a saját magadnak tett ígéretet olyan kudarcot fogsz megélni ami miatt fel fogod adni az egészet. Beszéld meg és engedd meg magadnak, hogy időnként egyél olyat is amiről tudod hogy "nem jó", de illeszd be a napi étrendedbe és ne pluszban edd meg. Számomra ezt is jelenti a "flexi" kifejezés, hogy kezeld rugalmasan az étkezéseidet, de figyelj a bevitt kalória mennyiségekre főleg.
3. A napi kalóriakeret tartása: A legfontosabb lépés, amely végül tartós eredményeket hozott, az a napi kalóriakeret tartása volt. A célom az volt, hogy a napi kalóriáimat a súlyom és a céljaim szerint meghatározzam, és szigorúan odafigyeltem, hogy ebbe a keretbe beleférjek. Még akkor is, ha egy-egy nap nem volt tökéletes, tudtam, hogy nem kell feladnom, és a következő nap új esélyt ad. Egy ingyenes kalkulátorral ügyesen ki tudod számolni, hogy mennyi a kalória szükséglete a cél súlyodnak. Tehát a kalkulátorba ne a jelenlegi súlyod írd be, hanem azt amennyi szeretnél lenni. Hogy mi az egészséges súly azt egy BMI kalkulátor (nagyjából) meg fogja neked mondani. És hogy mennyi a cél súlyod napi szükséges kalória bevitele azt pedig egy BMR számítás fogja tudni megmondani (ez az a kalória mennyiség amit ha egész nap fekszel akkor is elégeted) és a TDEE számítás amiben figyelembe vesszük, hogy mennyire vagy fizikailag aktív.
4. Őszinte belátás: ez alatt azt értem, hogy tényleg őszintén és kifogásmentesen belátni azt, hogy nem azért vagy elhízott vagy túlsúlyos mert a világ vagy a genetika vagy a csillagok állása nem elég jó, hanem azért mert a szervezeted számára túl sok tápanyagot és kalóriát viszel be amit az elraktároz. Ha keveset viszel be elkezdesz fogyni. A "mitől híztál meg ennyire?" kérdésre, ahogy szokták sokan kérdezni, hogy a "terhességek?" vagy "a pajzsmirigy" problémád? Nem attól, hanem attól, hogy túl sokat ettem, és már egész kisgyerek koromban sokat ettem mert hagytak sokat enni. (De erről majd később beszélek). Szóval ha megvan az őszinte belátás és látod magad tisztán kifogások nélkül akkor azt is látod, hogy túl sokat eszel. Ha holnaptól az adagjaidat a felére csökkented (feltéve, hogy rajtad is 30-60 kg felesleg van) és nem csinálsz ezen kívül semmi mást már fogyni fogsz.
5. Mantrázás: folyton mantrázgattam magamban, hogy "ezt most nem kell megenned elteheted félre vagy kidobhatod". Nem szeretek ételt kidobni, egyrészt talán nagyon erősen belém is nevelték ezt másrészt a világnézetemben is benne van az, hogy az a növény vagy állat ne haljon meg hiába és ha a kukába végzi akkor az mekkora tékozlás. Akinek van 1-2-3 gyereke és étkezési zavarral küzd annak nem kell bemutatnom a jelenséget, hogy milyen amikor a gyerekek maradékát próbálod nem megenni. Ilyenkor - és ha nincs gyereked olyankor is - az segíthet ha mondogatod magadnak, hogy "attól még, hogy ott van nem muszáj megennem". És elteheted egy dobozba megeheti más később vagy akár te magad is másnap ha bele tervezed a menüdbe. A kényszerre is igaz ez hogy amikor kitör rajtad, hogy "enned kell valamit" akkor is végig gondolhatod tudatosan, hogy tényleg kell? Vagy csak rád tört a kényszer és emiatt akarnál valamit enni. Ha végig gondolod hogy mit ettél aznap és hogy mennyi táplálékra van szükséged akkor meg fogod tudni ítélni, hogy tényleg enned kell vagy csak a kényszeredet akarod kiélni.
Azóta is ezt az alapelvet követem, és úgy érzem, hogy sikerült stabilan fenntartani a súlyomat. Mindez nem csak a fizikai eredményekről szól, hanem a mentális és érzelmi fejlődésről is. Az út során sokat tanultam arról, hogy mi az, ami valóban segít és mi az ami hátráltat, ez a néhány pont csak egy kis kiemelt szelete mindennek.
Bár még rengeteg tanulnivaló van, és sok lépés vár rám, a legfontosabb, amit megtanultam, hogy most már magamért teszek. És ez az igazi fordulópont az életemben. Még szeretnék kb. 6-8 kg-t leadni. Az eddig elért legkisebb súlyom 79 kg volt - bár ott a műtéti szövődmények is közre játszottak szóval nem saját erőből hanem betegség miatt sikerült elérnem - a 84-85 kg az a súly amit már több mint 1 éve stabilan tartok és bár nem sikerült a 76 kg célsúlyt elérnem már így is megelégedéssel tölt el a kapott eredmény és hogy többségében M méretű ruhákat hordhatok és bárhol tudok ruhát vásárolni, nem csak az extra méretű ruha boltokban. Aki ezen keresztül ment tudja, hogy milyen öröm az amikor a normál M-L méret is jó a korábbi sok XXXXL után.
Sajnos az állandóan tudnék enni érzés még megvan és meglepő volt számomra, hogy mennyien küzdenek ezzel, akár nagyon vékony ismerőseim is. Mindig azt hittem, hogy a probléma csak engem érint. Talán idővel erre is meg fogom találni a megoldást, hogy hogyan lehet "kikapcsolni" ezt a kényszert ha már egyszer kialakult, de ezzel a mai napig küzdök, hogy általában állandóan éhes vagyok. Ez akkor is így volt amikor napi több ezer kalóriát vittem be 140+ kg-san és most is hogy normál átlag 1700-1900 kalória körüli bevitelem van.
Itt olvashatsz bővebben arról, hogy határozd meg magadnak az ideális kalória bevitelt: TDEE,BMI,BMR
Ha van saját tapasztalatod oszd meg bátran. Úgy gondolom mindenki története értékes és mindenki történetéből lehet tanulni valamit amivel talán a saját életünket is jobbá lehet tenni egy picivel.
Jogi nyilatkozatA weboldalon található cikkek, receptek, szövegek és képek szerzői jogi védelem alatt állnak. Ezeket kizárólag az eredeti URL megjelölésével lehet közösségi oldalakon megosztani. A tartalmak engedély nélküli másolása, módosítása vagy máshol történő közzététele tilos. Minden jog fenntartva. A cikkekben szereplő képek forrása a Leonardo.ai. A szerzői jogok megsértése jogi következményeket vonhat maga után.Amennyiben engedélyt szeretnél kérni a tartalmak felhasználására, kérlek, vedd fel velünk a kapcsolatot a flexiveganbalance@gmail.com címen.
Megjegyzések